A kezdetek
2013.07.01 07:16
Már a kőkorszakbeli emberelődök is festették magukat – a neandervölgyi ősember például arcára színes festéket kent, testét pedig tetoválta – olvastuk egy kozmetikum-történeti tanulmányban. A feltehetôleg kultikus, de egyúttal praktikus célú barlangrajzokon az állatokat is színes festékkel jelölték meg. Meglehet, az akkori férfiegyedeknek legalább olyan fontos volt, hogy tetszést arassanak vaskosabb asszonyaiknál, mint az ős-asszonyembereknek, akik viszont vörös festékkel mázolták be arcukat és testüket.
Mai ismereteink szerint az egyiptomiak voltak az elsők, akik már kifinomult kozmetikumokat használtak. Menes fáraó (i.e. 3200) sírjában töméntelen sok ékszeren kívül illatos kenőcsök tégelyeit, szempillafestéket, rúzst; hajgöndörítő csipeszeket, fésűket és egyéb szépítőszereket és eszközöket találtak a régészek. A fáraó nemcsak arcát, de körmét, haját is festette, és a testápolást sem hanyagolta el – illatos kenőcsök, balzsamok sorakoztak ébenfa-ládáiban. A előkelő, gazdag hölgyek éppilyen kozmetikumokkal éltek. A henna használata (hajfestékként) is az egyiptomiakhoz fűződik. Hasonlóan magas színvonalú testápolásról árulkodnak a Mezopotámiában, Perzsiában, és az Arab-öbölben talált leletek. Babilonban a nők a mellüket is „sminkelték”.
A görög kultúra legendás szépség-tisztelete és testkultúrája jóval később alakult ki, de halvány nyomokban őrizte az egyiptomi hatást. A „koszmetikosz” is görög szó, jelentése: szépíteni, ékesíteni. A görögök olajainak és kenőcseinek alapanyaga rózsa, pézsma, citrom, bazsalikom, citrusolaj volt. A nők rúzzsal kenegették ajkaikat, és imádtak társaságban fürdőzni.
A borotválkozás szokását – sőt, egyéb, a férfiakat érintô szőrtelenítô eljárásokat – Nagy Sándor makedón birodalma idején kezdték alkalmazni a hadseregben, mert ízléstelennek találták a túl sok szőrt. A legnagyobb fejlődést azonban a római császárság korában érték el a kozmetikumok.